Friderikusz Sándor visszatér a képernyőre. A dolog ennél azért bonyolultabb. Friderikuszt már jó ideje nem láthattuk a televízióban, amikor meg mégis, akkor is egy gagyi műsor gagyi zsűrijében ült. Nem volt méltó volna hozzá az a szerep, és persze azokhoz a nézőkhöz sem, akik még emlékeznek arra, milyen volt, és tudják, hogy milyen lehetne a televízió. Ám most Fridi újból helyzetbe került. Új csatornát indít az RTL Klub, RTL2 néven, ennek lesz a vezérhajója, a Legyen Ön is milliomos című régi-új játék. A vetélkedő vezetésére eredetileg Vágó Istvánt kérték fel. Ami egyébként érthető: ő tette híressé a műsort, mintegy ezerkétszáz alkalommal hangzott el szájából a szállóigévé vált mondat: legyen Ön is milliomos!
Vágó azonban ezúttal nem vállalta fel egykori gyermekét, s volt valami igazsága: a világon létező összes dolgok közül idáig egyedül a töltött káposztáról bizonyosodott be, hogy felmelegítve is fogyasztható. Más étel, kávé, vagy teszem azt, szerelem még soha sehol nem vált be másodjára - egy műsor esetében is minimum kétes az esély a sikerre.
Felvetődött Fábry Sándor neve is. Ő azért látszott kézenfekvőnek, mert vele egyszer már kísérleteztek, hogy újraélesszék a műsort. Fábry nagyot bukott a „milliomossal”, kiderült, hogy nem neki való ez a műsor. Fábrynak valójában semmilyen műsor nem való, neki egyedül olyan műsor áll jól, ami róla szól: ahol ő lehet a kérdező és a válaszoló, gegman és unterman, poéngyáros és tapsoló egyszemélyben.
Jött hát Friderikusz. Hogy győz-e, azt még nem tudni. Nem mintha szüksége volna a bíztatásra, de én, személy szerint drukkolok neki. És talán a sajtó által megszellőztetett milliós gázsira sincs akkora szüksége, mint azt sokan gondolnák. Friderikusznak, mint nyilatkozta, elsősorban arra van szüksége, hogy ismét a képernyőn legyen.
A magyar televíziózás egy szomorú fejezete ugyanis, hogy Friderikusz nem attól ismert és híres, amiben igazán jó, amihez igazán ért. Jobb-rosszabb színvonalú vetélkedőket és showkat kellet kitalálnia, és vezetnie, hogy leforgathassa az Én mozimat, vagy az Osztálytalálkozót.
Nyilván, nem Friderikusz az egyetlen, aki nem azt csinálja, amiben a legjobb. Amiben igazán jó – látleletek a valóságról, stb. -, arra mostanában nincs igény. Hogy miért nem? Úgy van ez, mint a tyúk és a tojás viszonya: a vádak szerint a kereskedelmi tévék szállítják egyre lejjebb a nézői igényeket, mire ők azzal védekeznek, hogy csupán kiszolgálják a nézői igénytelenséget.
A kérdés jelenleg megválaszolhatatlan. Egyelőre csak az látszik biztosnak, hogy Friderikusz visszatér. A többit - ha hozza a nézettséget és néhány adás után nem válik kegyvesztetté, - majd meglátjuk.
Vágó azonban ezúttal nem vállalta fel egykori gyermekét, s volt valami igazsága: a világon létező összes dolgok közül idáig egyedül a töltött káposztáról bizonyosodott be, hogy felmelegítve is fogyasztható. Más étel, kávé, vagy teszem azt, szerelem még soha sehol nem vált be másodjára - egy műsor esetében is minimum kétes az esély a sikerre.
Felvetődött Fábry Sándor neve is. Ő azért látszott kézenfekvőnek, mert vele egyszer már kísérleteztek, hogy újraélesszék a műsort. Fábry nagyot bukott a „milliomossal”, kiderült, hogy nem neki való ez a műsor. Fábrynak valójában semmilyen műsor nem való, neki egyedül olyan műsor áll jól, ami róla szól: ahol ő lehet a kérdező és a válaszoló, gegman és unterman, poéngyáros és tapsoló egyszemélyben.
Jött hát Friderikusz. Hogy győz-e, azt még nem tudni. Nem mintha szüksége volna a bíztatásra, de én, személy szerint drukkolok neki. És talán a sajtó által megszellőztetett milliós gázsira sincs akkora szüksége, mint azt sokan gondolnák. Friderikusznak, mint nyilatkozta, elsősorban arra van szüksége, hogy ismét a képernyőn legyen.
A magyar televíziózás egy szomorú fejezete ugyanis, hogy Friderikusz nem attól ismert és híres, amiben igazán jó, amihez igazán ért. Jobb-rosszabb színvonalú vetélkedőket és showkat kellet kitalálnia, és vezetnie, hogy leforgathassa az Én mozimat, vagy az Osztálytalálkozót.
Nyilván, nem Friderikusz az egyetlen, aki nem azt csinálja, amiben a legjobb. Amiben igazán jó – látleletek a valóságról, stb. -, arra mostanában nincs igény. Hogy miért nem? Úgy van ez, mint a tyúk és a tojás viszonya: a vádak szerint a kereskedelmi tévék szállítják egyre lejjebb a nézői igényeket, mire ők azzal védekeznek, hogy csupán kiszolgálják a nézői igénytelenséget.
A kérdés jelenleg megválaszolhatatlan. Egyelőre csak az látszik biztosnak, hogy Friderikusz visszatér. A többit - ha hozza a nézettséget és néhány adás után nem válik kegyvesztetté, - majd meglátjuk.